Ahogy meghirdették a szardíniai jógatábort, nyomban döntésre jutottam, Én ott leszek, az 100. A férjem most nem tudott/nem akart eljönni, így hát egyedül vágtam neki a sokadik jógatáboromnak az Amasole-val. Ha már szóba került, ha valaki úgy gondolja, hogy a családot nem lehet otthagyni és egyedül nyaralkázni, az nagyon téved. Ajánlom mindenkinek, aki hosszabb ideje él párkapcsolatban, húzzon el minimum 1 hétre/év! Akinek gyerekei is vannak, az próbáljon 2 hétre elmenni. Aki nincs távol, nem tud hiányozni. Mindig remek alkalom rájönni, mennyire hiányzik a férjünk/gyerekünk/állataink/munkánk. Az is hasznos, ha rájövünk, hogy a fentiek közül mennyire nem hiányzik egyik sem, vagy valamelyik, lényeg, hogy megszülessen végre 1 továbbvivő gondolat, melyre csak akkor van reális esély, ha távolról van rálátásunk az életünkre. Szóval 2018. július 14.-21. SZARDÍNIA! A fele csapatot ismertem, vagy, mert együtt jógázunk az Amasole-ban, vagy mert táboroztunk már együtt, vagy mindkettő. Van, akivel több van köztünk puszta ismerettségnél, de félve az egyoldalú megállapításoktól, neveket nem írnék. Aki melletted áll 3 éve gatyában 1 jógaórán, amellett simán elmész a reptéren. Ruhában nem ismerünk meg senkit. Reptér már eufória, ismerős arcok, csekkolás, még 1 gyors shopping a tranzitban, hiszen MI MÁR 5 perce NYARALUNK!! Sima út, 36-39 fok, indulunk a szállásra. Nagyjából 12 perc együttlét után látszott, hogy itt bizony brutál csapat verődött össze, röhögés, röhögés, röhögés- hegyek. Megérkezés, szállás- kiosztás, ultra- gyors öltözés, hogy még az első vacsi előtt lerohanjunk a partra és kis testem vizet érhessen végre. A víz leírhatatlan. Átlátszó, felülről kék, alulról zöld, el is döntöm, hogy Én szombatig nem sok időt fogok távol lenni a tengertől. Asszem, ezt a fogadalmamat végig be is tartottam, ha nem tudtad, hol van Orsi, a parton megtaláltad. Vacsora, röhögés, fáradtság, megérkezés. Mivel a további napokban az időm 95%-át a tengerparton, a tengert bámulva, a tengerben, a tengerre menet, vagy a tengerről jövet töltöttem, nagyjából éreztetem, hogyan zajlott a tábor. Jóga, reggeli, kávézás, beszélgetés, készülődés a partra, part. IMÁDOM. Az első nap nem volt túl komfortos a férjem nélkül, de szerencsére ez másnapra elmúlt, maradt a távolról szeretés. Nagyon szeretés. Nagyon távolról. A víz, a homok, a strandzaj, a nap, a különböző napolajak, ápolók, krémek illata a bőrömön, ahogy keveredett a sós tenger illatával….. 5 másodperc alatt áradt a chi. És szüntelenül áradt szombatig, az utolsó napon tartott tengerparti jógáig. Este nem volt kedvem jógázni (nem tudom, miért, általában jógatáborban nincs kedvem), de nem kötelező, maradtam sokáig a parton, este a legszebbek a fények, a víz kiengedi a meleget magából még utoljára, lehet napozni viszonylag büntetlenül, szóval imádtam. A szállás a parttól kb. 10 parc kényelmes séta, amit hatalmas térben teszel meg, melletted a legelőn tartózkodó birkák nyakában lógó kolompokat hallgatod (van mindegyiknek külön kolompja) és észre sem veszed, fent vagy a szobádban. Minden nap kitakarított és besötétített-lehűtött szoba várt Ránk, megfáradt strandolókra. Gyors fürdés, gyerekkoromban voltam esténként ilyen állagú nyáron (kb. 1 kiló homok, só, por, stb. ). Vacsi után társasjáték, FA2 (aki ott volt, tudja), vinnyogva röhögtünk órákig. Fantasztikus látni, hogy egy embernek nemcsak Én, hanem a saját párja, akivel 10-20-30 éve él, sem tudja a gondolatait! De még csak megközelítőleg sem! Reggel jóga, volt olyan, hogy kimaradt érdeklődésem hiányában, de ez nem munkatábor, szóval minden program fakultatív, ha akarsz, mész jógázni, ha akarsz, nem. Voltam egy reggel ½ 7-es jógán, az kifejezetten az egyik kedvencem volt, mert már reggel 9-kor a tengerparton voltam este 7-ig. A csapat egy része Cagliari-ba megy. Csodálatos, történelmi városban shoppingolnak napestig olyan üzletekben, amik Nálunk is feltárhatók. Kihagyom ezt is. Magányosan a parton, szegény Orsi. Szétpihentem az agyam. Úgy szállt el a nap, mint 1 pillanat. Imádtam minden percét. Felbaktatok a szobámba a kolompok zúgására, találkozom a csapattal, fáradtak, mosolygósak, mindenki megmutatja az új szerzeményeit, öröm-boldogság. Szervezik a hajókirándulást. Vacillálok, tavaly már voltam, csodálatos, világörökségi részeken visznek motorcsónakokkal végig, sosem látott színű vizeket és öblöket lehet megnézni, hajóról beugrani, búvárszemüveggel hajóroncsot nézni, stb. A tengerpart győz, kihagyom ezt is. Olyan furi minden. Jó egyedül lenni, jó a csapattal lenni, jó jógázni, jó elkummantani, szeretem, amikor leszállingóznak a partra, jó, amikor elmennek és Én még maradok, itt valahogy MINDEN JÓ. Szerettem, amikor az egész csapat lent volt, senkinek sem akaródzott felmenni a délutáni jógára, hát tartottak Nekünk egy gyerek- vízi jógát. Szétröhögtük az agyunkat! A parton furcsán néztek minket, de a 3. feladatnál már senkit sem érdekelt, ki néz és ki nem, csak Mi voltunk, a tenger és a nap, és nevetés, nevetés, nevetés. A vízben nagy beszélgetések voltak, amik mindig nagyon mélyre mentek. Én is sírtam beszélgetés közben a tengerben és mást is láttam sírni. A víz, mint néma terapeuta, teszi a dolgát, ha akarod, ha nem. Ha észreveszed, ha nem. Olyan jó, minden táborban belefutunk Ünnepekbe. Születésnapokba, házassági évfordulókba. Most is volt 2 házassági évfordulónk és 1 szülinapunk, ahol a szülinaposnak a vízi gyerekjógán tortát sütöttünk, énekeltünk, kiscsigaként köré fonódtunk. Erre, tuti nem volt felkészülve!! Nevetés, nevetés, nevetés! Szóval egy ideális jógatáborban az alábbiakat szoktuk csinálni: Reggelizünk, vacsorázunk, jógázunk, úton vagyunk, kávézunk, édességet eszünk, tengerparton vagyunk, tengerben vagyunk, megyünk a tengerhez, jövünk a tengerről, pihenünk, beszélgetünk, kártyázunk, társasjátékozunk, várost nézünk, fagyizunk, shoppingolunk, barátságokat kötünk, barátságokat szakítunk meg, összeveszünk, kibékülünk, véleményt formálunk a másikról, másnap azt átformáljuk, gondolkozunk az életünkről. De főleg beszélgetünk, pihenünk, sírunk és nevetünk. Nagyjából mindegyiket minden nap. Én legalábbis. Olyan emberekkel, akikkel lehet, hogy évek óta állunk egymás mellett a jógamatracon, egy budapesti jógateremben, ismeretlen ismerősökkel. A hazautazás reggelén páran lemegyünk reggel 6-ra a tengerpartra, napfelkeltés jógára. Várjuk a napot, csöndben, egymás mellett. Hiába írnám le, milyen volt, nem fogja visszaadni. Próbáld ki 1x. JTO

Jeneiné Tóth Orsolya